Moszkva! 24.03.22/22.03.24! Együttműködés? Szubjektív biztonság, biztonságérzet?

A sajtóból folyamatosan ömlött ránk a hírcunami, az elkövetőkkel, az áldozatokkal, sérültekkel és az orosz és más nemzetközi véleményekkel kapcsolatban. De valami nem hagyott nyugodni. Emlékeztem rá, hogy az amerikaiak valamikor a támadás elött figyelmeztetést adtak ki, és mégis 137 halálos áldozatot és közel 145 sebesültet követelő sikeres terrortámadást hajtottak végre. Egy kicsit szégyenkezve csúszott ki a számon, hogy szép volt fiúk. Ezt itt valaki nagyon elb…….ta.

A merényletet az Iszlám Állam vállalta magára, amelyben öt fegyveres támadó vett részt és a híradásokból, videóközvetítésekből tudtuk meg, hogy válogatás nélkül lőttek, valamint a terrortámadás helyszínén a támadók folyékony anyagot locsoltak szét, majd felgyújtották az épületet. A koncertteremben készült felvételeken látni lehet, hogy az teljesen kiégett, és mindent a beomlott tető romjai borítottak. A beszámolók szerint az emberek pánikba esve menekültek a fegyveresek elől. Több holttestre vécékben, lépcsőházakban bukkantak rá, hozzátették, hogy sok anyára úgy találtak rá, hogy gyermekeiket ölelték.

Szörnyű ilyen eseményeket átélni, és még innen, távolról is rágondolni, hogy hasonló helyzetben én mit tettem volna, főként, ha ott vannak a gyermekeim is. A hideg is kiráz a gondolattól, hogy milyen szőrnyű lehet félelemben meghalni. Ezért is gondolkodtam sokáig, hogy ezzel a cselekménnyel kapcsolatban megosszam e véleményem, vagy sem. Ennek az embertelen támadásnak az áldozatait tisztelnünk kell annyival, hogy az esetet nem használjuk fel a saját reklámunknak, hogy lám, lám, megmondtam és gyertek, hogy a Civil Akadémia a Radikalizmus Ellen veszélyekre felhívó érzékenyítő foglalkozásait igényeljétek.

Hosszú vívódásom között eszembe jutott az a mondás, hogy az okos ember mások hibáiból is tanul. Valamint elgondolkodtam, hogy ki az, aki egy kicsit más szemszögből foglalja össze gondolatait és nem csak a sajtóban megszokott szakemberek véleményét ismételgetjük. Nem biztos, hogy ezekkel a véleményekkel ellentétes dolgokat állítok, de más szemszögből kívánok ezzel a szörnyű terrortámadással foglalkozni.

Az első, amiről beszélnünk kell, az az, hogy ha egy állam titkosszolgálata jelzést ad egy esetleges támadással kapcsolatban, akkor azzal célszerű foglalkozni, és úgy tenni, hogy azzal komolyan foglalkozunk és az ilyenkor szokásos ellenőrzéseket végrehajtjuk. Nem kívánok politikai tényezőkkel foglalkozni, és a jelzések mögötti szándékot vizsgálni. Ha valaki szól, hogy be akarnak törni hozzám, akkor minden biztonsági intézkedést megteszek, hogy a családom vagyonát megvédjem. Viszont három nappal a terrortámadás előtt maga Vlagyimir Putyin mondta azt a titkosszolgálati vezetők előtt, hogy a nyugati jelzések, provokatívak, zsaroláshoz hasonlította, és a társadalom destabilizálásának szándékát célozzák meg. Fontosabb volt az erőforrásokat másra elpocsékolni. Hiszen egy prominens személy temetése, és választások is voltak, valamint egy „háború” is folyamatban van a szomszédságban. Minden más fontosabb volt, mint a jelzések komolyan vétele, még akkor is, ha voltak az ISIS-hez köthető letartóztatások.

Ha egy vezetésből – legyen az bármilyen vezetés – hiányzik a konstruktív, több lehetőséget vizsgáló gondolkodás, nincs ellensúly, akkor a sokszínű gondolkodás szürkévé válik és a problémát csak egy szemszögből látja, sőt nézi, és így hibát hibára halmozhat. Mindenki a vezetőnek akar megfelelni, nem mer ellentmondani, igy a kollektív tudat csak a saját pozíciónk megőrzésére koncentrál. 

A második, amit szeretnék megemlíteni. Az a biztonság. Az a szubjektív biztonságérzet. Ha egy állam azt kommunikálja az állampolgáraiknak, hogy minden rendben van, mindent tud, akkor az emberek elkényelmesednek. Hamis biztonságérzet alakul ki bennük és a veszélyekre nem lesznek figyelemmel. Nem azt mondom, hogy félelemben, pánikban kell az állampolgárokat tartani, de egy egészséges biztonságtudatosság fontos része a rendészeti és titkosszolgálati tevékenységnek. Az állampolgárok tudjanak, akarjanak jelzéseket tenni a biztonságukat garantáló szervezetek felé. Ez csak akkor lehetséges, ha az emberek ismerik, mik a veszélyek, mik a kockázatok. Ismerjük? Tudjuk? Kétségeim vannak. Ha megkérdezem az oktatásaim során, hogy a biztonság kialakítása kinek a feladata, sokszor kapok érdekes válaszokat és ekkor még inkább erőmet összeszedve emelem ki, hogy kinek mi a feladata a biztonság kialakításában és hogy milyen fontos ebben a témában a megelőzés. Csak reménykedem, hogy nem csak én egyedül tanítom ezt, hanem ……..

A harmadik, amiről beszélnünk kell, az az Iszlám Állam és az iszlamizálódás, a radikális gondolatok térnyerése. Hankiss Ágnes tanulmányait felidézve szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy egy eszmeiségen alapuló nemzetközi terrorszervezetet nem lehet legyőzni. Gyengíteni, tagjait letartóztatni lehet, viszont megsemmisíteni nem. Hiszen egy eszmeiség van a háttérben, valamint társadalmi gondok, elégedetlenségek, amik hatványozzák egymást. Az egyént tolják és húzzák ahhoz a szervezethez, ahol az eszmeiség segíti az önmegvalósítást és maga a szervezet is ezt teszi lehetővé. Itt HŐS lehetsz……

Maga az Iszlám Állam kialakulásáról sok tanulmányban lehet olvasni, de a moszkvai támadást végrehajtó ISIS Khoraszán szárnya az teljesen más. Az egy fiatal szervezet, ami 2014-ben alakult, amikor a hagyományos Iszlám Államot Szíriában és Irakban is visszaszorították, akkor az Iszlám Állam vezetése tulajdonképpen Afganisztánba helyezte át központját. Az Iszlám Állam Khoraszán Tartomány lett a szervezet afganisztáni leányvállalata. Nagyon fontos tudni, a szervezet több tagja is más országból (azeri, iráni, pakisztáni, orosz és török, közép-ázsiai és arab országokból jöttek) származik, erősen nemzetközi terrorszervezet, ez pedig lehetővé teszi, hogy szerteágazó kapcsolatokat építsen ki, hálózatot hozzon létre. A terrorszervezet Afganisztán északi részén kiképzőtáborokkal rendelkezik, valamint saját médiát is működtet, amely számos nyelven propagálja a szélsőséges nézeteket.

Hankiss Ágnest idézve, az ISIS olyan, mint egy búvó patak. Egyszer lehet látni, hogy hol és merre folyik, máskor a szemünk elől eltűnve kanyarog a föld alatt és hirtelen feltűnve formálja környezetét. 

A negyedik dolog, amiről beszélnünk kell, az pedig az internet és közösségi média platformjainak élet és egészségromboló hatása, ahol olyan csatornák, sőt ellenőrzéstelen csatornák jönnek létre, ahol megfelelő propagandákkal, narratívákkal toboroznak tagokat, követőket támogatókat, akik a fent már említett toló és húzó faktorok hatásaira önmegvalósítás útján kívánnak hasznosak, sőt hősök lenni. Ha ezeket a veszélyeket nem ismerjük, akkor a prédikálókat, a toborzókat nem ismerjük fel és a kockázatot jelentő kommunikációk mellett úgy megyünk el, hogy eszünkbe se jut ezt valamelyik rendőri, vagy titkosszolgálati szervnek jelezni.

A végén, de nem utolsó sorban, ha gyermekeinket úgy neveljük, hogy a kommunikációjuk, valamint a konfliktus kezelésük csak a győztes stratégiát ismeri, akkor nem lesznek tisztában azzal, hogy milyen nehézségeket fognak a későbbiekben elszenvedni, hiszen a természet az mindig kiegyenlíti önmagát. Ha másokat bántunk és a rászorulóknak nem segítünk, akkor magunk hozunk olyan szörnyeket létre, akik a későbbiekben okozhatnak problémát a társadalomba. Ezek az emberek fogékonyak lehetnek a radikális gondolatokra és a fent említett tényezők és folyamatok hatására, hogy valami maradandót alkossanak, eljuthatnak egy kevéske pénzért cserébe, hasonló sorsú társaikkal közösen, egy koncertterembe és ott válogatás nélkül mészárolnak, azzal a tudattal, hogy egy eszme felhívására mentek harcba…..     

A CARE a továbbiakban is keresi a lehetőséget, hogy minél szélesebb körben ismertesse azt a tudást, amivel a biztonságtudatosság fokozható.