Felismerés és változtatás!
Kedves Olvasó! Tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi belpolitikai események, a viharos külpolitikai történések, a világban zajló fordulatok sokkal fontosabbak és érdekesebbek, mint egy elszánt és elkötelezett „harcos” döntése. A 2023-as évet összefoglaló blogbejegyzésemben – amelyben jelképként megjelent a bagoly – utaltam bizonyos változásokra, amelyekről én már tudtam, de nem mondtam senkinek, mert csak akkor akartam nyilvánosságra hozni, mikor már minden részlet teljesen biztos lett. És hát mostanra már biztos, sőt…
Az életem nagyon fontos részét képezte, hogy tegyek az emberek biztonságáért, hogy nyugodtan éljenek, fejlődjenek, hogy boldogan tudjanak családot alapítani és gyerekeket nevelni. Ehhez sok áldozatot hoztam és nagy erőfeszítéseket tettem, hittem a munkámban, az elhivatottságomban.
2010-ben, amikor elkezdtem ezen a szakterületen dolgozni, rögtön nagy feladat elé voltunk állítva, mert annak a korszaknak az egyik legnagyobb globális kihívásával néztünk farkasszemet. A feladatunk volt, hogy megvédjük a polgárokat, hogy felkészüljünk egy esetleges probléma megjelenésére, és arra képesek legyünk megfelelő választ adni. Kezdőként elképzelésem sem volt, hogy melyik irány a helyes, és egyáltalán mit is kell tenni. De felismertem, hogy bátran kell rálépni a járatlan útra, hinni és bízni kell az elmúlt években szerzett szakmai és vezetési tapasztalataimban, és tudatosan kell mások segítségét, együttműködését kérni, hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelően tudjuk tenni a dolgunkat.
Szerintem ennek eleget is tettünk, mert a munkánk kezdetekor azonosítottuk a problémát. Az első lépés a megoldáshoz a probléma felismerése, ami meg is történt, és ezáltal sikeresek tudtunk lenni. Tettük a dolgunkat, és nem csak beszéltünk róla, nem döngettük a mellünket, hanem alázattal tevékenykedtünk, és nagy eredményeket értünk el, mert nem ijedtünk meg a kihívásoktól, inkább kialakítottunk egy rendszert, ami akkor alkalmas volt arra, hogy az embereket megvédje. Ekkor még a kollégáim voltak a világon a legjobb szakemberek, akik tenni akartak, közösen a csillagokban jártunk, férfiként cselekedtünk, és tettük a dolgunkat, nem becsültünk le másokat, inkább megismerni akartuk őket és együttműködni velük. De egy nem várt külső hatás megváltoztatott mindent…
Hiába tanultam és képeztem magam, hogy hiteles szakember és megbízható vezető legyek a lojalitásom mellett, az emberi gyarlóság és irigység minden számításomat megváltoztatta. Szemben találtam magam az árulással, és sajnos meg kellett tapasztalnom, milyen is az az ember, aki elhiszi magáról azt, hogy tudja, pedig nem. Távolról szemtanúja voltam, hogy minden tönkremegy, mindent tönkretesznek. A gyakorlatban is meg kellett ismernem a Dunning–Kruger-hatást. Eszerint az alacsony képességű emberek rossz következtetéseket és rossz döntéseket hoznak, de alacsony képességeik miatt képtelenek felismerni hibáikat. Az elkövetett hibák megértésének elmulasztása a saját helyességük meggyőződéséhez vezet, és ezáltal a döntéseikbe és önmagukba vetett bizalom növelését, valamint a felsőbbrendűségük tudatosítását eredményezi. Olyan pszichológiai paradoxon ez, amellyel gyakran találkozunk. A kevésbé hozzáértő emberek tekintik magukat profinak, a hozzáértőbb emberek pedig kételkednek önmagukban. Minél alacsonyabb a kompetenciaszint, annál nagyobb az önbizalom, tehát: a tudatlanság gyakrabban szül magabiztosságot, mint tudást.
A korábbi mondatom, hogy „az első lépés a megoldáshoz a probléma felismerése”, ismételten irányt mutatott. Mert felismertem, hogy ki kell állni azért, amit helyesnek gondolunk, és erkölcsi kötelességünk harcolni a rossz, a helytelen megoldások ellen. S ekkor döntöttem úgy, hogy nem kívánok a továbbiakban részese lenni a „Teszek Egy Keveset” hozzáállásnak, és elhagyom azt, ami a szívemnek még most is nagyon fontos, kedves, és máshol tevékenykedem tovább.
2023. december 31-én búcsút is vettem, és megint elindultam egy ismeretlen úton. 2024 elején megérkeztem oda, ahol az emberek biztonságáért ismételten tehetek. Igaz, teljesen más és új munkakörben, új helyen és új kollégákkal. Az új hely lehetőséget biztosít, sőt még támogat is az alapfeladatok ellátása mellett abban, amiben hiszek. Tudják, hogy „Nekünk Kell Elérnünk”, hogy az emberek biztonságtudatosságát fokozzuk, hogy felhívjuk a figyelmet a kockázatokra, a veszélyekre. A jövő rendészeti szakembereit képezhetjük, hogy tisztában legyenek a megelőzésben rejlő erővel, hogy mennyivel polgáribb a bajt közösen megelőzni, mint hazardírozni és a veszélyt – persze ha tudunk róla, mert ha nem, esélyünk sincs – valahogy megakadályozni.
A blogbejegyzésben tudatosan nem említettem a radikalizmus és a radikalizáció megelőzését és annak fontosságát, mert olvasóim ezt már tudják, és megértik az okokat és a miérteket...