Radikalizációs jelek, nagy figyelmet kiváltó támadások, (közösségi) média, megelőzés
Kedves Olvasó!Attila tollából ismételten egy nagyon jó írást kaptam, amit gondolkodás nélkül szeretnék megosztani Veletek. Kérem ezt is fogadjátok sok szeretettel.
A nyár végére és a tanév elejére a bűnügyi témák meglehetősen hangsúlyosan voltak jelen a hazai és nemzetközi médiában. A média által bemutatott bűnesetek közül a leginkább a sikeres vagy megelőzött támadások generálták a legnagyobb olvasottságot határon innen és túl is. A külföldön napjainkban talán legfelkapottabb volt magányos elkövető támadása Münchenben egy izraeli diplomáciai épület közelében. Magyarországon pedig késes támadások borzolták a média fogyasztók kedélyeit.
Az agresszív támadások jó témát jelentenek a médiának. A híreket befogadó közönség tagjai joggal botránkoznak meg az értelmetlen pusztítás miatt. A megbotránkozáshoz sokaknál gyakran társul egy legyőzöttség érzés is, melyben szellemileg eggyé válik az áldozatokkal a hírolvasó vagy érezheti azt, hogy könnyedén kerülhet áldozat szerepében maga is. A kiszolgáltatottság érzése sokféle választ szülhet a médiafogyasztókból. Egyik válasz az agresszió visszatükrözése az elkövető felé, melynek eredménye lehet akár gyűlölködő kommentek, tüntetések az elkövető példás megbüntetéséért. Reakció lehet a túlzott segítő szándék a hatóságok irányába, illetve az elkövetővel való azonosulás is, melynek szélsőséges formája a Stockholm szindróma. Az előbb leírt különböző reakcióformák jó táptalajt jelentenek az emberek egymás ellen feszüléséhez, melyet könnyedén használhatnak ki tömegmozgalmak is, például a halálbüntetés követelésével. Ezek a reakcióformák természetesnek is tekinthetők az önvédelmi reflex miatt, viszont a megtámadottság érzésének megszűnésével nem szabad lespórolni az egyes támadások hátterének megismerését.
Az említett müncheni támadás elkövetője egy balkáni kötődésű családból származó, de már Ausztriában született fiú, aki családjával a kedvelt turista célpont Salzburg kertvárosában élt, egy jó módot szimbolizáló házban. A vele együtt élő szülők sikeres karrierépítése következtében vélhetően kevés figyelmet fordítottak az elkülönülő, számítógépébe forduló fiú lelki állapotára, aki ennek következtében az interneten az Iszlám Állam „segítségével” radikalizálódott, magányos farkasként. Az általa elkövetett támadás során a rendőrökkel tűzharcba kerülve életét vesztette 18 évesen. Az eseményhez tartozó sajtókommunikáció alapján az osztrák rendészeti szervek radarján rajta volt az elkövető, viszont németek nem rendelkeztek róla információval. Ezek a tényezők azt húzzák alá, hogy hiába van valaki mellettünk, hogyha nem ismerjük igazán és nem látjuk a motivációit, illetve rendészeti szempontból hiába a meglévő információ, hogyha nem jut el a megfelelő helyre és nem követi intézkedés. (Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem lehet 100%-osan megjósolni egy problematikus elmeállapotban lévő személy esetén, aki ráadásul több ország határához közel él, hogy melyik országban, hol és mikor fog támadni.)
Részben hasonló a helyzet a mosonmagyaróvári késelést elkövető fiatal felnőtt hölggyel. Esetében is több jel állt rendelkezésre, és a környezete is jól ismerte problematikus helyzetét és elmeállapotát. Dióhéjban a problémát előrejelző tényezőként lehet értékelni, hogy gyermekként egyik szülője külföldre távozva kisétált az életéből, próbált utána menni sikertelenül, nem lelte helyét az oktatási rendszerben, sem a munkaerő piacon. Vélhetően ezek a tényezők hozzásegítették a mentális problémák kiteljesedéséhez, a szerhasználathoz, illetve egy olyan közösségbe való kerüléshez, ahol hasonló helyzetű személyekkel került kapcsolatba. (Tragikus, hogy ez a folyamat az elkövető közösségi média profilján szinte nyomon követhető volt.) Az közösség tagjává válás során szerhasználata erősödött, bűncselekményekkel kapcsolatban felmerült a neve a hatóságok radarján, keresték eltűnt személyként és többször fordult meg a közel múltban egészségügyi intézményekben. Ezek a tényezők tovább mélyítették az itthon élő családjával a konfliktusos helyzetet és valószínűleg erősítette a közösségéhez való tartozást. Ennek a problematikus helyzetnek lett remélhetőleg végállomása, hogy egy korábbi eltűnést követően zavart elmeállapotban késsel rátámadt szülőjére és nagyszülőjére, majd a lakásból kirohanva az utcán két járókelőt megsebesített, majd egymást követően két dohányboltban fenyegetően lépett fel. A drámai helyzet befejezése volt, hogy a második üzletben az eladó kimenekült és bezárta az épületbe. Ezt követően került sor az elfogására. A bűneset érthetően nagy felháborodást váltott ki a társadalomból a médián keresztül és azon kívül is. Volt olyan megszólaló, aki agresszív fellépést sürgetett, volt aki társadalmi rendszer hibájának eredményeként látta az eseményt kiváltó okokat, volt aki a lány és a családtagok életének belső információit megosztva magyarázta a történteket. Az agresszió elítélésén túl ebben a kérdésben ez a poszt nem hivatott igazságot tenni. Ehelyett inkább arra ösztönzi az olvasót, hogy az ilyen helyzetek megelőzhetővé váljanak fontos, hogy a radikalizáció jelei időben felismerésre kerüljenek, és az erről szóló információ eljusson olyan intézményekhez, akik valódi segítséget tudnak nyújtani az érintett személynek.
A CARE a radikalizáció jeleinek korai felismerésben nyújt segítséget. A veszély, ahogy hazai és külföldi példák is mutatják, felszínre törő búvó patakként könnyedén felbukkanhat az olvasó közvetlen közelében is. A jelek felismeréséhez és a kockázat csökkentéséhez keresse a CARE képzéseit!
https://www.ncrm.ac.uk/news/show.php?article=5800
https://kidscorner.net/parent-blog/lonely-but-not-alone
https://www.yourtango.com/family/why-parents-chronically-ill-children-suffer-alone