Olimpia, nagy létszámú rendezvények és a radikalizáció

A nyár a nagy létszámú tömegrendezvények évszaka. Nem volt ez másképp 2024-ben sem, avval a különbséggel a többi évhez képest, hogy idén olimpiát tartottak Párizsban. Sokan természetesnek veszik, hogy egy ilyen eseményen nem történhet nagy biztonsági fiaskó, holott ez egyáltalán nem magától értetődő.  Erre több negatív példa is hozható. Az idei nyáron Bécsben terrorveszély kockázat miatt le kellett vonni egy népszerű popénekes koncertjét. Az esemény hatására az egykori császárvárosban tartandó későbbi koncertek biztosítását szigorítani fogják a jövőben. A támadásokhoz a fő motivációt jelenti, hogy a világverseny idejére egy adott országra figyel a világ szeme, tehát a terrorcselekmény által közvetíteni szándékolt üzenet itt éri el a legnagyobb tömeget, és a sajtó minden bizonnyal közvetíteni fogja. Emellett az olimpia éppúgy, ahogy egy világszínvonalú alkotó előadása szimbóluma is euro-atlanti kultúrkörnek, ez további motivációt jelenthet az ellenoldal stratégáinak. 

Talán az egyik legszomorúbb példa a tömeg rendezvényekhez kapcsoló biztonsági fiaskók közül a müncheni olimpián történt terrortámadás 1972-ben. Az esemény témáját számos dokumentumfilm és játékfilm dolgozta fel, jelen poszt a részletes feldolgozásra nem vállalkozik, csak néhány mozzanatot emel ki.

A bajor fővárosban tartott sportesemény talán az első nagy világrendezvény volt, melyet a második világháború utáni Németország területén tartottak. A szervezők szándéka volt, hogy oszlassák a németekhez társított merev, szigorú, kontrolláló külföldi megítélést. Ennek a szándéknak eleget téve a helyszín biztosítása lazábbra sikerült. Ez megmutatkozott az előkészületekben, melynek során nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy az olimpiai falu felépítőit kellő mélységben ellenőrizzék biztonsági szempontból, így a későbbi arab kultúrkörből származó terroristák dolgoztak helyszín felépítésén dolgoztak és fel tudták térképezni az izraeli sportolók lakrészét is. A terrortámadás egy klasszikus túszdrámának indult az izraeli sportolók túszul ejtésével. A helyzet kezelése során az illetékesek nem zárták ki a tudósításra éhes sajtót, így például a terroristák a tévén keresztül látták, hogy a kiszabadításra érkező rendőri erők honnét érkeznek. Stratégiai hiányosságnak bizonyult, hogy a túszokkal és fogva tartóikkal nem volt megfelelő a kommunikáció és viszonylag későn vitték ki őket lakott területen kívülre. Emellett nem volt tisztázva jogi és rendészeti szempontból az ilyen túszmentő akciók megvalósítása és a mainál lassabban kerültek bevonásra nemzetközi társszervek a helyzet kezelésébe. A túszdráma utolsó állomását jelentő reptér nem volt megfelelően előkészítve egy felszámoló akcióhoz, illetve a frissen összeállt rendőri erők csak nagyon hosszas munka után tudták lefegyverezni a támadókat, akik közül több öngyilkosságba menekült, voltak, akik elesetek a tűzharcban voltak, akiket elfogtak, a helyszínen lévő túszok viszont nem élték túl. Az eseménysort követően, a tanulságokat levonva megkezdődött a német terrorelhárítás felállítása, mely a későbbiekben már sikeresebben kezelte és kezeli a hasonló helyzeteket.

A több mint 50 éve történt eseményekből érdemes levonni a tanulságot napjainkra vonatkozóan is. A munkahelyeknél időt és pénzt kell szánni arra, hogy a személyi állomány előélete, motivációja megismerésre kerüljön. Emellett fontos olyan munkahely létrehozása, ahol az emberek tudnak és akarnak együtt dolgozni, valamint ismerik egymást annyira, hogy felismerik a radikalizáció jeleit és ez ellen tenni tudnak. Minél korábban kerülnek felismerésre a jelek annál könnyebb és olcsóbb tenni a radikalizáció kiteljesedése ellen, mint egy tragédia után utólag okosnak lenni. Ennek alapja az egymásra figyelés mellett a megfelelő kommunikáció, illetve a folyamatos képzés és felkészülés. Fontos folyamatosan gondolkodni azon, hogy teszünk-e azért hogy környezetünkbe ne történjen tragédia, figyelünk-e a másikra, olyanra is, akit nem kedvelünk, hogy észrevegyük rajta a radikalizáció jeleit, valamint hogy odafordulunk-e hozzá nyitottan akkor is, hogyha a jeleket detektáltuk. Ezeknek a kérdéseknek igennel történő megválaszolásához keresse a CARE képzéseit, melynek során a radikalizáció folyamatáról és megelőzéséről teljes képet kaphat!