Mi döntünk milyen utat és kivel járunk
Amikor a terrorizmus elleni küzdelemről beszélünk, a legtöbb embernek a fegyveres kommandósok, a megerősített repülőtéri ellenőrzőpontok és a szövevényes titkosszolgálati akciók jutnak eszébe. Ezek a fizikai megakadályozásra épülő eszközök elengedhetetlenek – készülni is kell rá-, de önmagukban nem jelentenek végleges megoldást. Olyanok, mint a sebtapasz egy mély seben: elfedik és ideiglenesen csillapítják a bajt, de a gyökerét nem szüntetik meg.
A terrorizmus elleni küzdelem valódi kulcsa nem a megakadályozás, hanem a megelőzés. Nem akkor kell lépnünk, amikor a radikalizálódott egyén már fegyvert fog, hanem évekre visszamenőleg meg kell akadályoznunk, hogy a gyűlölet ideológiája utat találjon a fejébe. Mi magunk, mint társadalom döntjük el, milyen utat járunk, és ami még fontosabb: milyen utat engedünk választani a gyermekeinknek, fiataljainknak. A mi feladatunk a politikusok figyelmét is felhívni, hogy térben és időben kifizetődőbb, ha össztársadalmi szinten lépünk fel és kínálunk olyan alternatívákat, amik kiváltják a radikalizáció folyamatát.
Miért bukik meg a puszta elhárítás?
A fizikai elhárítás és a büntetőjog reaktív. Akkor lép életbe, amikor a bűncselekményt már kitervelték vagy elkövetik, amikor már felrobban valami, amikor már emberek haltak meg. Ezzel szemben a radikalizáció egy folyamat. Senki sem születik terroristának. A kirekesztettség, a manipuláció, a propaganda, az online térben terjedő szélsőséges eszmék és a válaszok keresése vezet el odáig, hogy valaki a rombolás útját válassza. Ha csak a fizikai merényleteket próbáljuk blokkolni, a terrorizmus folyamatosan újratermeli önmagát. A megelőzés viszont a fertőzést magát állítja meg, még a góc kialakulása előtt.
Sikerek a korai felismerésben, amit már nyugaton is felismertek
Világszerte számos ország ismerte már fel, hogy a rendőri és titkosszolgálati erő kevés a teljes biztonsághoz:
A dániai "Aarhus-modell": Dánia az elsők között ismerte fel a kemény kéz politikájának korlátait. Az Aarhus-modell lényege a rendőrség, a szociális munkások, az iskolák és a pszichológusok szoros együttműködése. Ha egy tanár vagy szülő jelzi, hogy a fiatal viselkedése radikálisan megváltozott, nem börtön vár rá, hanem egy mentorprogram. Mentális támogatást kap, segítenek neki munkahelyet találni, és alternatív jövőképet mutatnak a szélsőségek helyett.
A brit "Prevent" stratégia: Az Egyesült Királyságban működő Prevent program szintén a korai fázisú közösségi jelzőrendszerre épít. Célja, hogy felkészítse az egészségügyi dolgozókat, oktatókat és civil szervezeteket a radikalizáció első jeleinek kiszűrésére, megvédve a sérülékeny csoportokat a manipulációtól.
A Civil Akadémia a Radikalizmus Ellen (CARE) lehetne a hazai válasz?
A nemzetközi jó példák is mutatják, hogy az állami szervek mellett a civil szférának óriási felelőssége van a prevencióban. Magyarországon ezt a küldetést testesíti meg a Civil Akadémia a Radikalizmus Ellen (CARE).
A szervezet nem elméleti síkon mozog, hanem gyakorlati, kézzelfogható eszközökkel dolgozik a társadalmi biztonságért:
- Fiatalok edukációja: A CARE kiemelt figyelmet fordít a 12 évnél idősebb fiatalokra. Tréningek és előadások keretében készíti fel őket a vallási és egyéb ideológiai szélsőségek veszélyeire, fejlesztve a kritikus gondolkodásukat az online manipulációval szemben.
- Rendészeti és magánrendészeti dolgozók érzékenyítése: Olyan tréningek megtartása, amellyel a rendvédelemben dolgozókban egyrészt igény alakul ki a biztonságos és bizalomra épülő munkahelyek kialakítására, mint a jövő rendészeti vezetői ezeket az ismereteket szem előtt tartják, másrész a napi munkájukban felismerik azokat a jeleket jelzéseket, amik a radikalizációhoz kapcsolódik.
- Interaktív módszertan: Rendhagyó programjaik során, mint például a Police Café beszélgetések, közvetlen párbeszédet teremtenek a hatóságok, a szakemberek és a lakosság között.
- Intézményi és vállalati biztonság: Rendezvényeken, egyetemeken – például a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem sportbiztonsági képzésén – tartott konzultációikkal segítik a belső szabotázsok és a radikalizáció korai felismerését.
Az összefogás útja
A terrorizmus elleni harc nem csupán a titkosszolgálatok magánháborúja. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy észrevegyük, ha a környezetünkben valaki elszigetelődik, céltalanná válik és a radikalizmus irányába sodródik.
Az, hogy milyen társadalmat építünk, a mi döntésünk. Ha a félelem és a puszta elhárítás helyett a megelőzésre, az oktatásra, a tudatosításra és az odafigyelésre szavazunk, akkor valóban mi döntjük el, milyen utat és kivel járunk – és egy biztonságosabb, élhetőbb jövő felé indítjuk el a következő generációkat. Ebben kíván segíteni a Civil Akadémia a Radikalizmus Ellen (CARE).