Érzelmekre ható foglalkozás, jövőbe tekintő pillantások.
A NKE RTK negyedéves végzős hallgatói találkozhattak a CARE gondolkodással. Veszélyek! Megelőzés! Tudatosítás!
2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli terrortámadások évfordulója utáni napon - talán egy kicsit szimbolikája is van - szeptember 12-én lehetőséget kaptam a végzős hallgatókkal találkozni a Rendészettudományi Karon. Volt olyan hallgató aki már találkozott, akár többször is a CARE előadásával, de ugyanolyan kiváncsísággal vett rajta részt, mit akik most találkoztak először ezzel a témával.
Radikalizmus és radikalizáció.
A foglalkozás során - hogy az a mai korosztálynak is trendi legyen és megfeleljen - az üzeneteket kis videofilmekbe csomagolva, azokba elrejtve közvetíti a CARE. Meghökkentő bevezető, döbbent tekintetek. Videofilmek, zenei aláfestés és előadói hatásszünetek. Igen, ezek mind az érzelmekre hatnak, de ezt a bevezetőben el is mondtam nekik. Itt nem a lexikális tudás, hanem az érzelmi alapú bevonódás - persze, hogy a tanulás!!!, érzékenyítés!!! - a lényeg.
Veszély, közöny és érdektelenség a minket körülvevő világban. Nézni és látni!!! Megakadályozni, megelőzni!!!
A radikalizmust kiváltó és ösztönző okok. A radikalizációt elősegítő folyamatok. Mindenhol egy kis videó. Tudom, vannak kicsit vontatott részek is, de muszáj magyarázni és a tudást egyéb más módon rögzíteni.
Remélem, ha a kollégák az egyetemet követően munkába állnak, akkor ez a foglalkozás eszükbe jut és elkerülhetik a bajt, az esetleges őket érő támadást, és épségben hazamehetnek családjukhoz. A mindennapi életükben hasznosíthatják ezt a tudást, ezzel a gondolkodással biztonságosabb lakó- és munkahelyi környezetet alakíthatnak ki, igény keletkezik bennük a másik megismerése iránt és segítenek másoknak a sikereik elérésében.
Hosszútávon biztonságot teremtenek. Nem csak azért, mert rendvédelmi alkalmazottak, hanem azért is mert biztonságtudatos állampolgárok is.
És az, hogy valami elindulhatott ezekben a fiatalokban talán az is mutatja, hogy az előadó a foglalkozás végén olyan megtiszteltetésben részesült, mint egy színész a színházi előadás után. Ezt meg én köszönöm, nagyon jól esett, váratlan volt, és őszintén szólva megható.....