Amikor a Tréner is meghatódik! (05.15.)
A NKE RTK OIF Tanszék hallgatóinak és tanárainak tartottam tréninget a radikalizmus és a radikalizáció megelőzés témakörében, a biztonságos munkahelyek fontosságával kapcsolatban. A foglalkozást az Oktatási Dékánhelyettes Dr. Hautzinger Zoltán r. ezredes tanszékvezető egyetemi docens nyitotta meg, és engem ekkor ismertetett meg a hallgatósággal.
A tréning elején kicsit félve, tapogatódzva érdeklődtem, hogy tudják e a kollégák, hogy most mi is vár rájuk az elkövetkező időben. Érdekes módon nagy elvárásokat akkor még nem fogalmaztak meg a résztvevők, sőt inkább kicsit unottan, flegmán válaszoltak, amit úgy gondolom ebben a szituban egy kicsit megérthető. De aztán kezdődött a hullámvasút.
A foglalkozás elején csoportalakítás, önazonosság a csoporthoz, majd mikor ez megvolt és kicsit oldódott a hangulat a Tréner, vagyis én rögtön megkérdeztem a fiataloktól, hogy miért is szeretném, ha foglalkoznánk ezzel a témával, gyorsan ironikusan hozzá is tettem, hogy hiszen sem ők, sem a családjuk, sem barátaik nem érintettek ebben a témában, amivel egyet is értettek, majd irányítottan mentünk egyre lejjebb és lejjebb a témában. Egy videó, ami megfogta őket, majd egy másik, ami sokkolta a hallgatóságot és láttam, hogy még csak húsz perc telt el, de már az enyémek. A hallgatók és tanáraik együtt közösen dolgoznak, segítik egymást, közben megy a poénkodás, de látom, hogy komolyan teszik a dolgukat, észre se veszik, hogy tanulnak. Újabb videók és egy két szemben már érzelmeket is látok, lehet, hogy megérintette őket…??? Rájuk figyelve, folyamatos kommunikáció, közös munka….., tetszik…., jó….., élvezem…. .
A szünet sem törte meg a hallgatóság kedvét, „radikaliozálódunk”, folyamatosan beszélgetünk, kérdezek, ők is kérdeznek, röpködnek a válaszok, és persze a tanárok is érdeklődve figyelnek. Jól is teszik, mert látom, hogy közben a hallgatókat is figyelik, a téma is érdekli őket, sőt már mindenki -tanár és diák is - a csoportja teljes jogú tagja. Ha a gyerekek végeznek az egyetemen, lehet, hogy hasznos lesz nekik ez a figyelemfelhívó tréning, ez a fajta új és mélyen az érzelmekre ható tudás?? Reménykedjünk. Majd rátérünk a bizalomra épülő munkahelyek fontosságára, a belső konfliktusok okozta veszélyekre, a szabotázsra….
Néznek, figyelnek és dolgoznak, gondolkodnak, forognak a kerekek…..
És egy utolsó feladat, ami könnyed, de mégis nehéz, mert összegeznek, a biztonságukról kell most gondoskodniuk. Dolgoznak és a vége megdöbbentő: megértették!!!!!
Az utolsó szereplésük és prezentálásuk, amiben ott a megoldás.
Majd kérem, hogy ezt a napot ne feledjék és egy utolsó búcsú TikTok videó, ami aztán tényleg lezárja a napot, videóban is megkapták az utolsó üzenetet, ezt követően nagyon megköszöntem a munkájukat. Na ekkor olyan dolog történ, ami ilyen mértékben még sohasem. Tapsot, köszönetet már többször kaptam, de ilyet, mint aznap még soha.
Meglepett, szívenütőt és megszólalni is nehéz volt. Őszinte és hálás tekintetek, hangos vélemény nyilvánítás…….., nem menekülnek a tanteremből….., meghatott……, sőt kicsit büszkeség is elfogott.
Én is köszönöm a korrekt és produktív munkát, én is sokat tanultam Tőletek.
Az, hogy mennyire fontos a fiataljainkkal, a leendő rendészeti szakembereinkkel foglalkozni, dolgozni és formálni őket, mi sem bizonyítja jobban, mint az a nap délutánja, amikor is Szlovákiában merényletet követnek el a szlovák miniszterelnök ellen, amit a rendészeti szakemberek és vezetőik sorozatos hibái tettek lehetővé……